1991. február 15-én írta alá a Visegrádi Nyilatkozatot Václav Havel, a Csehszlovák Köztársaság köztársasági elnöke, Lech Wałęsa, a Lengyel Köztársaság elnöke és Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. 1993-ban Csehszlovákia kettészakadásával vált négytagúvá a Visegrádi Együttműködés. Az együttműködés célja a V4 országainak gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeinek közös képviselete, esetleges lépéseinek összehangolása.

A tagországok tárgyalódelegációi Budapesten, a Parlamentben folytattak megbeszélést. A tárgyalás során elfogadott Együttműködési nyilatkozatot szimbolikus helyszínen, az 1335-ben tartott hármas királytalálkozónak otthont adó visegrádi királyi palotában írták alá. A dokumentum a három ország közös múltjára és a jelenben való közös céljaira hivatkozva jelölte ki azokat a fő célokat, amelyeknek elérésében a három ország együtt kíván működni:

  •  az állami függetlenség, a demokrácia és a szabadság teljes egészében való helyreállítása;
  •  a totalitárius rendszer társadalmi, gazdasági és szellemi megjelenési formáinak felszámolása;
  •  a parlamenti demokrácia, a korszerű jogállam kiépítése, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása;
  •  a korszerű piacgazdaság megteremtése;
  •  az Európa politikai, gazdasági, biztonsági és jogalkotási rendszerébe való teljes körű bekapcsolódás.

A visegrádi együttműködés mint szubregionális kooperáció jelentős szerepet játszott a Szovjetunióhoz fűződő politikai, gazdasági és biztonságpolitikai viszonyok átalakításában, egyúttal segített újrafogalmazni a részt vevő kelet-közép-európai államok egymáshoz való kapcsolatát, amelynek napirendjét a kilencvenes években döntő mértékben határozta meg az európai integrációs törekvés.